“Belső Ritmus” kezelés

Születésünktől fogva, sőt, már magzati korunkban is hat ránk a világ, mely ezáltal állandó változásra kényszerít bennünket. Eleinte édesanyák szívdobogása hangol minket, kisgyermekként felfedezve környezetünket, szüleink ölelő karjaiban nyugodhatunk meg. Kamaszként kialakítjuk saját szokásainkat, majd felnőtté válva ideális esetben felvesszük a ritmust, és tudjuk, érezzük, mikor engedjünk a változás késztetésének, és mikor álljunk még ellen egy kicsit. A problémák (testi, lelki, pszichoszomatikus tünetek) akkor keletkeznek, ha kiesünk ebből a mindent átható és irányító, ősi ritmusból.

A Holistic Pulsing módszer egy az ausztrál őslakóktól származó gyengéd, mégis intenzív test-orientált lazítási technika, melynek célja az energetikai egyensúly elérése. Az álom és az ébrenlét határán egyensúlyozva, a lágy, ringató, pulzáló mozdulatok és érintések váltakozásával visszaállítja a test-lélek-szellem közös harmóniáját, összekapcsolva az ősi ritmust saját belső ritmusoddal, és ezáltal:

enyhül a mindennapos stressz,

megtalálod a megoldást egy régóta megrekedt helyzetben,

fel tudod szabadítani és ezután másra fordítani a fájó érzelmek elfojtására pazarolt energiádat,

életed kihívásai problémák helyett feladatokká válnak,

megszabadulsz a bosszantó pszichoszomatikus tünetektől, megfejtve azok üzeneteit,

– hatásos kíséretet és támogatást kapsz az önismereti munkád során.

 

Szeretettel várlak:

Kata

 

***

Visszajelzések:

„Az a helyzet hogy híres lettél a sulinkban, úgyhogy pár anyukának megadtam az elérhetőséged, mert a lányom tanárnője szerint nagyon jót tettél vele és mindenkinek azt mondja, hogy ahhoz vigye a gyereket, akinél ő volt.”

 

„Nehéz leírni, milyen érzés, amikor nálad vagyok. Egyszer pihenés, egyszer száguldás. Néha csak testi érzéseim vannak, máskor mintha álmodnék, repülök, cikáznak a gondolatok, váratlan képek, gyerekkorból, a hétköznapokból, azokat is mintha biztos távolból nézném, akár egy filmet. Utána mindig úgy érzem, valami változik bennem. Próbáltam figyelni ésszel mi az, de még nem tudtam megfogalmazni. Érzem, hogy valami történik belül, mintha vinne egy hullám, ami tovább segít a mindennapokban.”

 

„Amit a legjobban szeretek, hogy olyan óvatosan, finoman érsz hozzám, puha minden mozdulat, érzem, hogy vigyázol rám, és körülvesz a szeretet. Amióta felnőttem, azóta senki sem figyelt így rám.”

 

„Egy-egy alkalom után úgy érzem, most mindenképpen megírom, mit éltem át! Aztán újra és újra rájövök, hogy hiába, visszaolvasva meg sem közelíti azt, amit ott éreztem. Nem tudom szavakkal visszaadni, mi történik, meg kell élni, mert semmihez sem hasonló.”

 

„Nagyon érdekes, ahogy változik bennem, amit érzek időről időre. Először feszülten figyeltem, mi fog történni. Ahogy éreztem, hogy biztonságban vagyok, egyre jobban el tudtam engedni magam. Második alkalommal már nagyobb bizalommal feküdtem a kezed alá, sokkal könnyebben adtam át magam az élménynek, bár akkor még csak az számított élménynek, hogy képes vagyok nyugton feküdni egy órát a nap közepén. Ha valaki, te tudod, milyen nehezen tudok lelassítani. Megdöbbentem, miért szólsz pár perc után, aztán kiderült, majdnem egy óra telt el közben. Olyan érzés volt utána, mintha órákat aludtam volna, kipihentem magam, és lebegtem. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy végre sikerült!”

 

„Tényleg érezni, meddig van rá szükség, hogy rendszeresen járjon hozzád az ember. Aztán ha megy már egyedül, és magamtól is megnyugszom, olyan szépen, simán csúsznak a hétköznapok. De jó tudni, hogy ha újra segítség kell, akkor hívhatlak és mehetek.”

 

„Nagyon fura volt, amit áléltem, miközben a széken ücsörögve vártam, hogy végezzetek. Tudtam, hogy valami olyan történik vele, ami neki nagyon fontos. Jó lett volna a részesének lenni, segíteni neki valahogy, de nem tudtam, én mit tehetnék. Ahogy ott ültem és néztem őt, éreztem, hogy valahogy rám is hat az egész. Volt egy pont, ahol rám néztél, és már nem volt kérdés, hogy rólam is szól. Becsuktam a szemem, és megpróbáltam a zenével együtt én is elindulni befelé. Éreztem, hogy erre nekem ugyanúgy szükségem lenne, mint neki, hiszem nekem is hiányzik, hogy adhattam volna tovább neki én? Akkor éreztem meg valahol mélyen legbelül, hogy a gyerekek problémái tényleg összefüggnek a sajátjainkkal. Ijesztő volt, mert óriási felelősségnek tűnt. De reményt is adott, mert végre tudom, hogy tehetek érte én is. És most már azt is értem, miért mondtad régebben, hogy a gyerekek sokszor csak a szüleiket hozzák. Ő is elvitt engem.”

 

„Olyan érzés volt, mintha finom, meleg vízzel locsolgattál volna, mindig egy kicsit odébb.”

 

„Bevallom, voltak kétségeim, miközben a pörgő-forgó szélvész gyerekkel próbáltam tőled hazajutni. Óriási volt a kontraszt a nálad szelíden szundító és az utána a csillárra is felcsimpaszkodó változat között. De másnapra mintha kicserélték volna. Cserfes lett, bújós, végre megint gyereknek látom, a legjobb szó talán az, hogy „felszabadult” lett.”

 

„Nem tudom, tulajdonképpen miért kezdtél pont ezzel foglalkozni, én minden esetre nagyon örülök neki!”

 

“Nem hittem, hogy egyszer én is kipróbálom, de a többiek addig mondogatták, hogy megadtam magam. Biztos voltam benne, hogy én nem alszom el. Hát mégis. Még mindig nem értem, mitől működik, de tény, hogy nagyon jót pihentem!”