Szülővé válni az élet egyik legnagyobb provokációja…

Posted on

“Egy gatyában ketten

Vándorútra keltem,
Vándoroltunk ketten.
Hogy lehettünk egyben?
Tested volt a testem.
Hónapokon át
Hordtuk a gatyát.
Aztán megszülettem,
Én is férjhez mentem.
És egy év után
Lett saját gatyám.

(Kondorosi Kata – 2017.09.02.)”
Ezt a verset az anyukámról írtam. De a köré fonódott gondolatokkal most tágítanám a kört ennek az írásnak a kedvéért szülőkre, nagyszülőkre, dédszülőkre, őseinkre, beleértve a család férfi vonalát is, hiszen ők ugyanúgy gyökerei az életünknek.

Szülővé válni az élet egyik legnagyobb provokációja. Egy dolog biztos, amit addig magunkról hittünk, az bizony komoly tesztelésen megy keresztül. Amíg az embernek nincs saját gyereke, pontosan tudni véli, mit rontanak el a többiek a gyereknevelésben, akár saját szüleivel kapcsolatban is (ki elfogadóan, ki ellenállóan).

A kapott mintáink abban a pillanatban, hogy rajtunk a sor, életre kelnek és ösztönösen működésbe is lendülnek. Amit ellestünk már és tetszik, az automatikusan beépül, ami ellen küzdöttünk, most hatványozottan jelentkezik. Sajnos a rossz hír az, hogy amíg valamit csak azért is “nem úgy” akarunk csinálni, addig ugyanúgy nem vagyunk szabadok. De van egy jó hírem is, ilyenkor tudatosulhatnak azok a dolgok is, amik addig természetesnek tűntek, mert egyszerűen “jók” voltak.

Nem árt ezért tisztában lenni azzal, hogy viszonyulunk a kapott mintáinkhoz és hogy válhatunk a tudatosításuk által szabaddá. Mert nem véletlenül hordtuk együtt a gatyát…

 

Vélemény, hozzászólás?